Na, hát idáig is eljutottam... Szakdolgozat kipipálva, úgyhogy amíg benne van a pötyögős ritmus az ujjaimban, írok is egy bejegyzést a következő áld... khm, delikvensről. Ez pedig a Szent Johanna gimi következő része volna, melynek a fantáziadús Útvesztő alcímet adták, mert Reni tényleg nem látja a fától az erdőt... Na de kezdjük az elejétől!
A könyv azzal kezdődik, hogy Reni hamarosan stroke-ot kap, mert vége a nyárnak, és három hónapig nem látta Cortezt. De hál' Istennek, kezdődik a tanév, és imádott barátja hazarepül 'Muricából, hogy ölelő karjaiba zárhassa, és minden megint heppi legyen, azt leszámítva, hogy elérkeztünk a rettegett végzős évhez, ami elvileg sok mindent megváltoztat, gyakorlatilag viszont semmit.
Először is le kell szögezzem: én nem utáltam ezt a könyvet. Jó, néhány dolgot benne igen, de úgy összességében ugyanolyan kellemes érzéseket hagyott, mint az előzőek, azt leszámítva, hogy az utolsó realitáshoz való kapcsolatát elvesztette, és végérvényesen elröppent a ragyogó kék ég, habos-babos felhők és a szivárvány vége felé.
Tehát akkor adva van a szituáció: Reni egy közepesen unalmas és szenvedős nyarat töltött Cortez nélkül, amiről dióhéjban be is számol nekünk. Aztán elkezdődik az év, aztán eltelik egy hét (asszem), aztán megérkezik Cortez, van egy kis boldogság, majd végül nagy nehezen mindenkinek leesik, hogy lassan eljön a továbbtanulás és érettségi ideje.
Szokás szerint, kezdem a jó dolgokkal. A sorozat immár hetedik részéhez ért, és ahhoz képest, hogy semmi extra nem történik benne, nem veszített lendületéből. A párbeszédek ötletesek és viccesek, nagyokat lehet nevetni pár ember csípős beszólásain. A Zsolti kontra Máday párharc szerintem egyre jobb, és bár eddig Nagy "Muhhaha" Zsolt karaktere inkább idegesített és hidegen hagyott, mostanra valahogy kezdett beérni, a poénjai ütnek és nem olyan erőltetettek. Vagy csak kezdem megszokni?
Megszokásról beszélve, bár az előző posztomban nagyon osztottam Andrist, Robit és Virágot, ebben a kötetben nem lehet rájuk szavam. De komolyan. Oké a "rockerek" még mindig furcsán klónok, de kevésbé idegesítően azok, és inkább látszik rajtuk az, hogy valóban mély barátság van köztük, mint a Ctrl-C Ctrl-V. Az, hogy a többiekkel milyen a viszonyuk viszont még mindig egy Nemtom'. De komolyan, idiótaságon kívül beszélgettek már valaha valakivel? Nem hinném.
Virág még mindig túl van az egyszerű butuska jelzőn, és inkább a szellemileg sérült kifejezést használnám rá, de valahogy ez se zavar. Vagy megszoktam, vagy talán előfordult egy-két értelmesebb megnyilvánulása, nem csak a csillogó szemű, szájtátós méla butaság. Vagy csak nem tudok már rá haragudni, mert olyan mint egy kisgyerek, aki imádja a cuki dolgokat és mindenre rácsodálkozik. A szülei helyében persze már rég elvittem volna az orvoshoz, de azt hiszem, abban a szerepben, amit Leiner Laura ráhúzott megállja a helyét.
Említettem már, hogy a humor még mindig a helyén van, és még muszáj hozzátennem, hogy baromi fantáziadúsnak találtam a balhékat, amiket kitalált/ak. Erről többet nem is mondanék, de ha még gimis lennék, olyan csúnyán lekoppintanám az ötletet, hogy csak úgy visszhangozna.
Így nagy hirtelen ennyi pozitívumot tudnék mondani: a humor a helyén, a lendület megvan, a karakterek szeretnivalóak, mindenki mozgásban van és egy percre se ülnek le, csak hogy legyen min röhögnie Reninek és nekünk. Akkor mi a többi? Mi nem tetszett a könyvben? Hát... elég sok minden.
Kezdjük a főszereplővel, Renivel, pontosabban a karakterrel, akinek a fejében vagyunk. Reni élete álomszerűen alakult, ezt már tudjuk a hatodik kötet óta: mintabarátja van, tökéletes jegyei, remek és hűséges barátai és vállalhatóan aggódó szülei. Ám most szembesülnie kell azzal, hogy a nagy nehezen maga köré épített óvó-védő fala összeomlik, a barátai szétszélednek, családias gimijét maga mögött hagyja, Cortez és a szülei pedig esetleg továbbtanulástól függően messze kerülnek tőle. És hogy reagálja ezt le? Nos, szenved. Sokat. Mindig könnybelábad a szeme, ha az elballagásra gondol, röhejesen sokat görcsöl a választhatóján, és látványosan szenved, hogy hová tanuljon tovább októberben. Színötös tanuló kéremszépen. De ha esetleg meg merik említeni, hogy mivel olvasáson kívül más nem is igen jellemzi, akkor mehetne netalán magyarszakra, akkor borzalmasan megsértődik, és összevész maga körül mindenkivel. Közben pedig nem veszi észre, hogy élete szerelme sokkal jobban aggódhat a továbbtanulás miatt, mint ő. Nincs mit szépíteni, bár a hatodikban szimpinek és érthetőnek találtam a hozzáállását, most csak idegesítőnek és fárasztónak. Kinga nem hiába mondja, hogy nem bírja, ha nem szenvedhet valamin. Én még kiegészíteném azzal, hogy ha nem szenvedne valamin, akkor túl könnyű lenne minden, és még ennél is kevesebb lenne a cselekmény. Amúgy tervezek már egy posztot írni a Szent Johanna gimis karakterekről, és a szerepükről a könyvekben... No majd ha befejeztem a nyolcat.
A következő kicsit keményebb falat lesz... Ó Cortez, miért vagy te Cortez? (tényleg, miért?) Fura dolog történt a karaktereddel. Eddig egy néha kicsit hisztis, szótlan, de azért valahogy mégis érdekes srác voltál, olyan hobikkal, amik nyilván azt a célt szolgálták, hogy mindenki elaléljon tőled, de legalább csináltál valamit. Éltél, Renin kívül. Most viszont... hát, gőzöm sincs mit csinálsz. Kétdimenziós lettél, nincs mese. Pötyögsz a telódon, ragyogsz a napfényben, hogy Reni mindig áradozhasson rólad, véded a csajod és baromi megértő vagy felé, ja, és nélküled mindenki lefagy, mint egy operációs rendszer. Cortez nélkül nincs ajándékozás, ha ő nem kezdi el nincs tánc, ha ott van a szüneten, akkor mindenki ott van. De miért? Én a magam részéről azt se venném észre, ha egyszer csak nem fogná Reni kezét, annyira nem zavar sok vizet. És ez gáz. Én egy ilyen kapcsolatnak már nem tudok örülni. Plusz bevallottan nem érdekli senki Ricsin és Reni kívül, ami másnak talán romantikus, de engem Reni helyében baromira frusztrálna. És a továbbtanulási tervei... hát. A szülei helyében én is ki lennék akadva. Egy srác aki ennyi potenciállal rendelkezik, hogy a nyavalyába lehet... nem, ezt nem bírom feldolgozni.
Most pedig muszáj kiraknom a SPOILER! feliratot, hátha valaki olyan téved erre, aki nem olvasta a részt:) Kijelölésre olvasható!
Kingát még mindig imádom. Ő testesít meg mindent, ami bárki lenni akarna, de vannak hibái is azért, hogy ne utáljuk. Épp ezért ez a Kinga-Dave kapcsolat olyan szinte hiteltelen volt, hogy egy percig csak bámultam, pedig tudtam, hogy ez lesz, mert lelőttem magamnak a poént. De én több utalást akartam. Jeleket. Bármit. De nem, egyszer csak közölte Renivel, hogy Zsoltival hetekkel azelőtt szakítottak. Aztán bumm kiderül, hogy Dave-vel járnak. Ja, persze majdnem kiderült a dolog, úgyhogy Kinga kapásból azt hazudta, hogy Dave-nek mindig is tetszett Reni. Ezzel csak két problémám volt. Egyrészt, erre majdnem ráment a barátságuk, tök feleslegesen, másrészt pedig eskü Reni és Dave között messze több kémiát éreztem a könyv lapjain mint Kinga és Dave között. Jobban örültem volna egy ilyen fordulatnak. Plusz Kingáék HÓNAPOKIG tiktolták a kapcsolatukat és nem értem miért. Kinga egy határozott, kegyetlenül őszinte lány, és ez a lépés annyira nem volt hozzá illő, hogy majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet. Miért kellett ez? Bár igazából egyik párral se vagyok megelégedve a Szent Johanna giminél, mert attól még hogy elmondják, hogy mennyire, de mennyire összeillenek, attól még én nem látom, és nem érzem, de Kinga és Zsolti speciel kivétel voltak. Rajtuk az első perctől kezdve látszott, hogy ott még lesz valami. Érezhető volt a vonzódás és a taszítás, egy igazi kutya-macska kapcsolat, és ez remek. Úgyhogy most ez is el lett rontva, kösz szépen Laura:(
Az utolsó pont pedig számomra a legfájóbb és legérthetetlenebb, és itt megint SPOILER következik:
Tehát kezdjük el az elején. Ugye mind tudjuk, hogy végzős év és szalagavató, amire rendkívüli erőfeszítések árán készülnek egy vagy két keringővel a párok. Na hát az egyik ilyen próbán, a főellenség a-s lány Edina összeesett és be kellett vinni a suliorvoshoz, amire hárman elkísérték, Cortez, Kinga és persze Reni, de a barátai, mármint Edina barátai nem mentek el megnézni mi van vele. Ekkor derült ki, hogy Edina azért esett össze, mert napok óta alig evett, hogy beleférjen valami nagyon kicsi keringős ruhába, és felmerül az anorexia gyanúja is. Aztán Kinga és Cortez otthagyják Edinát az orvosiban, Reni viszont a jóságos keresztanya szerepét magára öltve bemegy, és megnézi mi van vele.
Nos én sejtem, hogy Edina milyen szerepet tölt be a Szent Johanna életében. Ő a főszereplő Reni nemezise, aki mindenben az ellentéte, mindig az ő szerelmét akarja megszerezni, fullmenő, és mégis bármit csinál, azzal beég és nevetség tárgya lesz. Renivel nem kedvelik egymást, így nyilván nincs elájulva, hogy legfőbb ellensége bemegy hozzá, miközben ő kiszolgáltatott helyzetben van. Én is frusztrált lennék és dühös, és biztos arra gondolnék, hogy az orrom alá akarja dörgölni a helyzetet. Ekkor Edina - véleményem szerint - igen kemény vallomást tesz:
"- Hát, ez nagyon szép - bólogatott, és igen gúnyosnak ítéltem a stílusát. - Pont a te jó tanácsaidra van szükségem. Észrevetted már, hogy egy tündérmesében élsz? A szürke kisegér, akit kiválaszt a suli legmenőbb fiúja. Mi a francot tettél te ezért? Mit akar tőled Cortez? Mit lát benned? Tudod te, milyen az, amikor remélsz? Amikor meg akarsz felelni? Amikor semmi másra nem vágysz, csak hogy észrevegyen?"
Nem tudom ki hogy van vele, és bár nem vagyok pszichiáter, de Edina viselkedéséből én ugye veszem le, hogy komoly lelki gondjai vannak. Mindenáron megfelelni, az ájulásig fogyasztani magát, minden elérhető fiúval járni kezdeni? Komoly dolgokat lehetne kihozni ebből, de a téma szépen el is lett bagatellizálva - szerencsétlen lány ismét köznevetség és gúny tárgyává válik. Gondolom Laura is érezte kicsit, hogy ez nem oké, ezért pár oldallal később kiderült, hogy ez csak ál-anorexia volt, hiszen megint normálisan evett. Igen, biztos. Nálam ekkor volt ez, hogy majdnem letettem a könyvet: tudom, hogy Edina Reni nemezise, és nem egy kedves lány, és százszor el lett mondva, hogy milyen elviselhetetlen, meg lesajnáló, meg tudom is én milyen, de attól még emberi lény, aki nem ezt érdemelné. Egy olyan történetben, ami a valóságról szól.
SPOILER vége.
A könyv mindenestre érdekes függővéggel ér véget, úgyhogy nem nagyon hagyta, hogy figyelmen kívül hagyjam az utolsó részt:) Plusz Laura kezd rákapni a függőkezdések ízére (van egyáltalán ilyen kifejezés?), mert gyakran kezdődött úgy egy-egy nap leírása, hogy "Jézusom hihetetlen dolog történt! De először kezdjük azzal, hogy felkeltem..." szóval nem tehettem meg, hogy ha már elkezdtem egy bejegyzést, akkor ott abba is hagyjam. Micsoda gonoszság!
Összességében: 5/3,5 - Se többet, se kevesebbet nem tudtam adni rá. Ordító hibái ellenére élveztem, és rekordidő alatt kiolvastam. Ez milyen már?
Kedvenc szereplők:
Kinga - töretlenül
Dave - megmagyarázhatatlanul szimpatikusnak találom
Zsolti - hogy a nyavalyába lett kedvenc? Biztos azért, mert a muhhahák mellett láthattuk néha az érzékeny oldalát is
Máday - van egy stílusa... és úgyse fogja bevallani, de hiányozni fog neki az osztály:)
Ricsi - nem hazudtolja meg magát
