Ironikus módon ez egy olyan bejegyzés lesz, aminek a megírását, nos, már néhány hete pakolom a virtuális íróasztalomon jobbról balra. Már mindent összeszedtem, amiről írni akartam és már csak a konkrét, valódi megírása volt hátra, aminek csak nagyon nehezen tudtam nekiállni, mert miért is?
Mert egy halasztgató - angolul és ismertebb nevén: procrastinator - vagyok.
Fogadni mernék, hogy nem vagyok egyedül a problémával, de a szorgalmas kisebbség kedvéért, lássuk mit is jelent ez a kifejezés:
Urbandictionary szerint az én szabad fordításomban: A halogató az az ember, aki megtesz bármit, beleértve random szavak utáni keresgélést egész álló nap urbandicionary-n, csak hogy ne kelljen elkezdenie dolgozni. Ez a szokás gyakran szörnyű hatást gyakorol az adott személy kapcsolataira, munkájára és/vagy jegyeire.
 |
| Nem vagyok halasztgató Csak jobb szeretem a munkám egy határidő-közeli pánikban végezni |
Ki nem találkozott még ezzel a jelenséggel? Nyugalom, ez teljesen normális - egy bizonyos szintig. És most felteszem az egymilliós kérdést: ki az, aki nem csak hogy találkozott ezzel a jelenséggel, de úgy érzi, hogy lényének ez a sötét és legyőzhetetlen része az, ami visszafogja minden értelmes tevékenységtől, ami megakadályozza, hogy bármi produktívat csináljon, és ami felett képtelen uralkodni?
Zillah csendben jelentkezik
A legnagyobb probléma a halasztgatással, hogy azok, akik nem élnek ebben a valljuk be, önpusztító spirálban, nagyon gyakran nem értik mit is jelent ez, vagy hogy mekkora kihívás legyőzni. Mert ha megnézed azt, milyen tanácsot szoktak adni azért, hogy hogyan győzzük le a halogatást, a leggyakoribb ezek közül ez: ne halogass!
Zseniális, hogy erre én még nem gondoltam? Csakhogy minden esetben, mikor leülök a géphez, hogy márpedig valami hasznosat fogok csinálni - ami lehet bármi, írás, nyelvtanulás, beadandó írás (helló, egyetem) - ott van az a fránya internet. Mert most megnézem az e-mailjeimet, a facebookot, megint az e-mailt, most meghallgatok pár számot youtube-on és közben pörgetem a molyt, ahol persze mindig újabb és újabb frissek várnak... a lehetőségek száma végtelen. És aztán hupsz, este tíz óra, ilyenkor már úgyse lehet semmi produktívat csinálni, tehát halasszunk el mindent másnapra, vagy még inkább, sohanapjára.
Ahha, mondaná az egyszeri idetévedő, tehát az INTERNET, az a Sátán Fattya felelős minden szenvedésért, melyet szegény halasztgató önhibáján kívül szenved el!
Tévedés. A legnagyobb hiba itt a halasztó agyában van, és én már csak tudom, mert magam is az vagyok és még én is félek a saját agyamtól.
Mivel az internet nem a gonosz maga, ezért értékes tartalmakba is bele lehet futni böngészés közben, így találtam rá a mostanra egyik kedvenccé vált oldalamra, a Wait But Why-ra, melynek a cikke adta az inspirációt ehhez a bejegyzésemhez is - a forrást odalent linkelem, bárki, aki tud angolul látogassa meg, mert jobb humorral és pálcikafigurákkal adja elő ugyanazt, amit én most, de whatever.
Szóval az oldal szerzője, Tim Urban egészen érdekes - már-már pszichológiai! (az ha mondom!) mélységekben - tárja fel az elméletét a halasztgatásról. Valahogy így lehet leírni a halasztgató agyát az ő magyarázata szerint:
Mindenkinek a fejében ott lapul a Racionális Döntéshozó - ez a kedves kis fickó tudja, hogy mit mikor kell megcsinálni, minek közeleg a határideje és bizony a munkát be kell osztani, hogy minden időre kész legyen. Tudja, hogy ha neked az az álmod, hogy teszem azt, híres író legyél, akkor természetesen minden nap írnod kell. Plusz ott van az a Magnus Opus, ami már egy ideje az agytekervényeidben lapul, ugye? Csak kutatást igényel, esetleg egy két hozzáértővel kell beszélni a boncolás rejtelmeiről, a magyar rendőrség belső működéséről és a Galaxisok közötti utazás lehetőségéről. Ez mind munkát igényel, amelyet már ma el kell kezdened ahhoz, hogy később learathasd a gyümölcsét.
No és mi van azzal a bikinikész testtel/hat kockával, amit legalább a következő nyáron magadon akarsz viselni? Az se lesz kész ám tegnapról mára!
Egy normális ember agya tehát ilyen - szép, letisztult, funkcionális. Aztán ott van a halasztgató agya, akinek egy kéretlen háziállattal kell osztoznia - ő az Azonnali Kielégülést Kereső Majom! Röviden majom, ha már a fordításom ilyen isteni.
A majomnak nincs kedve mindahhoz, amit a Racionális Döntéshozó már szépen eltervezett, hogy csinálni fog. Hiszen az MUNKA! Hiszen az MEGTERHELŐ! De a netet böngészni tökre jó móka és rögtön elérhető, csak egy karnyújtásnyira van. Ugyan miért vesztegetném a drága időmet és energiámat valamire, mikor MOST AZONNAL is jól érezhetem magam valami teljesen felesleges és banális dologgal? A majom természetesen egy hülye állat - nem tud előre tervezni, nem úgy, mint a Racionális Döntéshozó. Nem látja be, hogy a mostani erőfeszítéseinknek később lesz haszna, amikor majd learathatjuk a munkánk gyümölcsét. Nem látja be, mennyire jobb szórakozás az, amit a munkánk elvégzése UTÁN tehetünk, mert nem árnyékolja be a lelkiismeret-furdalás dermesztő sötét felhője.
A Racionális Döntéshozó meg nem ért a majomhoz. Nem lehet hibáztatni. A majmok erőszakos kis bestiák, rátelepednek az ember fejére, megdobálják kakival és mindent megtesznek azért, hogy átvegyék az irányítást, ami gyakran sikerül is nekik. Ember legyen a talpán, aki le tudja győzni ezt a majmot. Nekem például nem sikerült, még úgy sem, hogy tudatában vagyok a majom létezésének.
 |
| Egy halasztgató órája |
De szerencsére van még egy lakója a halasztgató agyának. Ez pedig a Pánikszörny!
Nevével ellentétben a Pánikszörny jó barát. Állítom, hogy az egyetemen az én legjobb barátom is volt, a majomnak viszont a legádázabb ellensége.
A Pánikszörny általában akkor jelenik meg, mikor a hosszú, elbaszott idő után elkezd minket sürgetni a határidő. Akármiről lehet itt szó, de mivel csak a saját élményeimből tudok táplálkozni, vegyük a szakdolgozatot. Kettőt írtam - az elsőt kábé, hm, két hét alatt. Ekkor ébredt fel a Pánikszörnyem és üvöltött rá a majomra, aki pánikszerűen dezertált és otthagyta a Racionális Döntéshozót a trutyiban. A szakdoga persze készen lett, de minek? (Igen, tudom, Tim Urban is ezt a példát hozta fel a bejegyzésében, szóval ez valami univerzális dolog lehet. Az az egy vigasztal, hogy én nem három nap, de legalább két hét alatt írtam meg. Take that, bro!)
A második szakdogám csak azért nem jutott erre a sorsra, mert valahogy sikerült becsapni az agyamat, és elhitetni magammal, hogy sokkal kevesebb időm van hátra, mint valójában. Így egy hónap alatt írtam meg, ami egy jegyet javított az előzőhöz képest. És még mindig lehetett volna jobb. A Pánikszörny nélkül viszont soha nem fejeztem volna be - kit akarok becsapni, nélküle talán bele se kezdek.
Mi ebből a tanulság: akárhányszor jutok el erre a pontra, mikor a határidő miatt felébred a Pánikszörnyem és akárhányszor fogadom meg, hogy ezután más lesz! Most már mindenre hagyok időt, megcsinálom, nem szarom el az időt felesleges dolgokkal, de ugyan már! A Mighty Majom mindenekfelett áll.
Ugyanez igaz az államvizsgatételek tanulására mellesleg. (Jesszus, remélem egy volt tanárom se olvassa véletlenül a blogot és jön rá, hogy én vagyok én.)
Mivel az előbb sikeresen démonizáltam az internetet, azonnal le kell szögezzem, hogy nem a web a ludas saját tökéletlenségünk miatt. Ez megint ismerős lehet másnak, de soha még olyan hatalmas vágyat nem éreztem arra, hogy írjak, mint mikor egy vizsgára kellett tanuljak - általában ekkor szoktam több száz oldalakat megírni az aktuális történetemből. Soha kínzóbban nem akartam svédül(!) tanulni, mint amikor államvizsga előtt álltam kábé három nappal. Talán nem meglepő, de a novemberi NaNoWriMo-t mindig gond nélkül teljesítettem - mit nekem a zéháidőszak -, de például a nyári NaNoCampba rendszeresen belebuktam, amikor pedig nyáron relatíve a világ minden ideje az enyém.
Ez is olyan dolog, amit csak egy a szíve mélyén valódi halasztgató érthet meg.
De mi az oka annak, hogy mi, minden későbbre halasztók így éljük meg a feladatokat?
Először is - általában azok a dolgok, melyekhez nem kezdünk hozzá sokáig tartó és esetleg bonyolult dolgok. Ha az egyetemen tanul, akkor általában ezekhez - beadandók, vizsgák - kap az ember egy csomó időt. Itt már senki nem fogja a kezünket, magunknak kell beosztani az időt, hogy jusson mindenre. Egy normális, majmatlan ember ilyenkor időben nekikezd és kényelmesen befejez mindent. Mi, halasztgatók pedig hol máshol időznénk ehelyett, mint a Sötét Játszótéren?
 |
| Dark Carnival - by wickedtizy |
Sötét Játszótér - ez megint csak egy Tim Urban kifejezés (komolyan lessetek rá a posztjára, haláli a fazon) ami arra a tevékenységre utal, mikor a majom által megszállva végezzük a rövid távon szórakoztató, de valójában szörnyen bűntudatkeltő és amúgy egyáltalán nem kellemes dolgokat. Amikor tudjuk, hogy valami munkánk lenne, szóval kibújunk minden tényleg szórakoztató alól - nem találkozunk barátokkal, nem ülünk le és mélyedünk egy jó könyvbe stb. -, de azért a melóval se haladunk. Ilyenkor jön a köztes megoldás: Facebook, hidden objects játékok (mennyi időt elcsócsáltam erre, te jó ég), 9gag (az ultimate időelverő weboldal), a lista végtelen, fogadok, hogy más is hozzá tudja adni a maga bűnös élvezetét.
Valójában viszont van egy másik játszótér is, a Boldog Játszótér. Mikor tudod, hogy megtetted a napi hasznos-tevékenység adagodat - elvégeztél valami számodra, vagy a munkád, vagy az iskolád számára valami fontosat - itt végre az elégedettség érzésével szórakoztathatod a majmodat. Jól megérdemelt kis játszótér ez, csak az a baj, hogy a halasztgatók ritkán látogatják.
Milyen esetben halasztgat a halasztó?
Vannak emberek - állítólag léteznek, bár még én nem találkoztam ilyennel - akik valahogy állatira hatékonyak. Ennek az az oka, hogy képesek beosztani az idejüket és erejüket úgy, hogy fontossági és sürgősségi sorrendbe osztják a munkáikat. Eisenhower elnök például ilyen ember volt - és róla is nevezték el az úgynevezett "Eisenhower-mátrixot". Íme:
Egy szó mint száz, a majom a negyedik kvadránsban tanyázik, ott, ahol rendkívül kreatívan a szemeteskuka található, de például gyűlöli a kettes kvadránst. Egyedül a sürgős feladatokkal tud dűlőre jutni a halasztgató, mert az felébreszti a Pánikszörnyet - különösen az egyes. A harmadik - a megtévesztő meló - azok a dolgok, melyek nagyjából megnyugtatják a lelkünket - mégse teljesen haszontalan, ugye? Épp csak abban nem segít, hogy valami maradandót alkossunk, hogy abban fejlődjünk, amire valóban vágyunk. A majom folyamatosan lehúz minket a kettes kvadránsból a négyesbe, és így éldegélünk mi ketten ebben az őrült ringlispílben, ahol csak úgy érezzük, mintha haladnánk valamerre, de közben körbe-körbe forgunk és elrohan mellettünk az élet.
Ezután a drámai bejegyzés után felmerül a kérdés: hogy lehet agyonverni végre azt a rohadt majmot?
A válasz: sehogy. A majom az agyunk része, szóval hacsak nem akarjuk lobotómia alá vetni magunkat, akkor kénytelenek vagyunk kompromisszumot kötni vele, vagy legalábbis átverni.
Tulajdonképpen megint a Wait But Why oldallal fogok jönni, de az az egyetlen, ami valóban jó módszereket ajánl a halasztgatás legyőzésére. Az egyik ilyen a feladat lebontása részekre.
Vegyünk egy példát: szeretnél megtanulni svédül. Ez a mai világban már nem is olyan bonyolult, milliónyi lelkes youtuber vállalja önként és dalolva, hogy megtanít téged a videóin keresztül, ha ügyes vagy, ingyenes anyagot is le tudsz tölteni magadnak nem én ajánlottam, a Duolingóhoz hasonló weboldalakon pedig simán felszedheted magadra a nyelv alapjait. Megint csak ingyen.
Egyszerű, nem? De az - túl egyszerű. És egyszersmint állatira bonyolult. Mármint most komolyan, egy nyelvet megtanulni, teljesen egyedül? Csak úgy magunktól? Semmi határidő nélkül? Simán lehet tologatni napról-napra, évről-évre.
1. Kreálj határidőt - és nem csak úgy magadnak, mint egy újévi fogadalmat, hogy jövőre már perfektül fogod nyomni. Amúgy is, ki tartja be azokat? De ha már másoknak is beszélsz róla, az más tészta, az motivációt ad - magad előtt felsülhetsz, de mások előtt nem. A határidő a svéd nyelv tanulására persze rossz példa, de egy írás esetén különböző kihívások, akár egy NaNoWriMo is sokat segíthet. Vagy ha valamikor el akarsz menni Svédországba - nem lenne baromi jó, ha meg is tudnál szólalni a nyelven?
2. Ha teheted, iratkozz be nyelviskolába. Nincs ingyen, de az órákra járás és házifeladatok jó keretet adnak, hogy tényleg foglalkozz a nyelvvel. Ezek alól nincs kibúvó, ha már befizetted biztos be fogsz járni.
3. Ismerkedj anyanyelvű emberekkel. Ha e-mailen keresztül levelezel valakivel svédül az duplán megéri, mert egyrészt segít fejleszteni a nyelvet, másrészt meg téged is inspirál, hogy ne égesd le magad előtte a teljesen kezdetleges mondatszerkezeteiddel.
4. Ahogy mondtam - bontsd fel részletekre. Egy nyelvet megtanulni hatalmas lépés, az ember nem is tudja hogy kezdjen hozzá, ezért inkább nem is teszi. De ha szétbontod máris nem lesz olyan ijesztő: kezdd azzal, hogy beiratkozol egy kezdő nyelvtanfolyamra. Folytasd vele párhuzamosan egy anyanyelvű levelezőpartner keresését. Csináld a Duolingót. Olvass svédül mesekönyveket - először még elég ezt a szintet megütnöd. Ez megvan? Lehet továbblépni a könnyedebb ifjúsági regényekre! Magabiztosan megy? Célozz meg egy nyelvvizsgát! Motiváld magad. A majomnak egy másodperce se lesz, hogy fellélegezzen.
5. Nem akartam felhozni ezt, de sajna néha le kell kapcsolni a zavaró tényezőket - ja, nyomd ki azt a fránya internetet. Húzd ki a laptopod a konnektorból (hát, legalábbis ha annyira béna az aksija mint az enyémnek, más esetben ez nem biztos hogy működik). Kérd meg a szüleidet/tesódat/párodat/a szomszédot, hogy zárjon be egy szobába, ahol nincs semmi más, csak a munkához legszükségesebbek, és csak két óra múlva engedjen ki. Ne-etesd-a-majmot!
A lényeg, hogy ne csak a Megkelltennem-dolgok teljesüljenek, hanem a Megakaromtenni-dolgok is.
És ezennel be is fejezem ezt hosszúra sikeredett posztot. Remélem, másnak is ugyanolyan releváns ez a téma, mint nekem volt annó, mikor olvastam róla. És azt is, hogy valamennyire segíteni is tudtam, mert bár nem az én tisztem ebben a témában tanácsot adni - tekintve, hogy az én majmom egy rohadt nagy gorilla -, más tanácsát szívesen továbbítom, megspékelve saját tapasztalataimmal. Ha nektek is van bármi, ami eszetekbe jut a témáról, szívesen veszem a kommenteket odalent alám!
 |
| Nem halasztom a munkát. Csak mindent átmentek az utolsó pillanatra, mert akkor öregebb leszek, és épp így bölcsebb. |
Végezetül egy kis olvasnivaló (angol nyelven):
Források:
Ha esetleg további tippeket akarsz a halasztgatás legyőzésére:
Na melyik fajta halasztgató vagy? Én az összes - kivéve talán a Social Sharert és a Delegatort:) (bár upsz, most írtam ki a blogra, hogy micsoda halasztgató vagyok... mindegy, akkor nem szóltam)
