Éhezők viadala trilógia lett!
Már az első rész is komoly hatást gyakorolt rám. Amikor elolvastam, és ez konkrétan nem is volt olyan rég, a disztópia számomra egy teljesen új műfajt jelentett. Oké, olvastam már Orwelltől az 1984-et, sőt, olvastam a Battle Royale-t is, amiről pedig sok ember szerint az Éhezők viadala koppintva lett (szeressük ragzani a magyartot). Ehhez azért hozzá kell tennem: lehet, hogy az alapötlet hasonló, de a megvalósítás teljesen más.
Mert miről is van szó? Adva van egy ország, nevezzük nevén: Panem. Valamikor régen ez Észak-Amerika volt, mostanra viszont, hála a háborúknak, természeti csapásoknak, vagy ki tudja még mi egyébnek (jól emlékszem, hogy ez a könyvekben nincs kifejtve?) 13, illetve mostanra csak 12 körzetre van felosztva, melyeket "jóságos atyuskaként" a Kapitólium irányít. Mindegyik körzetnek megvan a maga sajátossága, mindegyik specializálódik valamilyen tevékenységre, legyen az földművelés vagy szénbányászat. Ők kitermelik a javakat, melyekből a Kapitólium jól él, cserében pedig hagyják őket éhezni, és talán nem lövik őket főbe, ha valakit orvvadászaton kapnak (bár néhány körzetben ez se ritkaság).
Aztán egy szép nyári napon (blogírói szabadság folytán) a körzetek fellázadnak, csúnya rossz háború tör ki, aztán szépen le is verik őket, az élharcos 13. körzetet pedig a földdel teszik egyenlővé. A Kapitólium, mert megteheti, bevezeti ezek után az úgynevezett Éhezők Viadalát, ahol minden évben kiválasztanak a körzetekből egy fiút és egy lányt, akik aztán életre-halálra blabla, szerintem nincs itt olyan ember, aki ne tudná betéve a teljes sztorit.
Na, az első könyv valahol ott kezdődik, hogy felvirrad a nap az Aratásra, amikor is kiválasztják a 74. Éhezők viadalának sztárjait. Főszereplőnőnk bizonyos Katniss Everdeen stresszel, de bizony nem maga miatt, hanem a kishúga, Prim miatt, aki, mivel betöltötte tizenkeddik életévét, bizony már kiválasztható női tagnak a viadalra. Nomármost, Katniss ezt az egészséges lámpalázat vadászattal vezeti le, ami bizony arra is jó, hogy kaját, és tiltott cserekereskedelem folytán más javakat is szerezzen családjának. Az első pár oldalban feltűnhet nekünk, hogy Katniss milyen badass, mert 1. vadászik 2. könnyedén az orrára koppinthatnának, mert vadászik (mert azt nem szabad ugye, mert ugyan miért is szerezhetnének az emberek magunknak kaját, ha már a Kapitólium nem ad nekik) 3. gyakorlatilag ő a családfenntartó, mióta az apja meghalt 4. jól nyilazik és 5. van egy jól kinéző fiúbarátja (aki csak haver), akivel ezeket a tevékenységeket folytatja. A teljesség kedvéért ő Gale (amiről meg voltam győződve ennek előtte, hogy lánynév).
Szarkasztikus megjegyzéseim ne vezessenek senkit tévhitbe, nekem igencsak tetszett ez a könyv! És mindjárt ki is fejtem, hogy miért.
Nos, mivel az alapokat felvázoltam, innentől SPOILERES bejegyzések előfordulhatnak.
Számomra, ami a könyv nagy erőssége volt, az a feszültségkeltés, és bár sokaknak nem tetszett a film, szerintem ezt a részét remekül átadta. Esküszöm, izzadtam, mikor a résztvevők kihúzása megtörtént, és libabőrős lettem, mikor lángoló ruhákban Katniss és Peeta elvágtattak a Kapitólium lakossága előtt... No, de egy kicsit előreszaladtam. Ott tartottam, hogy a sorsolás megtörtént, és milyen meglepő, NEM Katniss-t, választották, de a húgát, aminek az esélye gyakorlatilag egy volt a millióhoz, mégis megtörtént. Kedvenc badass főhősnőnk megmutatja, hogy nem véletlenül ő hordja otthont a tegezt, azonnal kiront a névtelen tömegből, és önkéntesnek jelentkezik, ami pedig roppant ritka dolog, olyan ritka, hogy sose történt még ilyen. Mi ismét bizonyosságot szerzünk róla, hogy Katniss az kemény, a Kapitólium pedig rögtön megkapja az első szálkát a szemébe. Három ujjal, mert a körzet annyival tiszteleg neki (mondtam már, hogy a 12-es körzetben vagyunk? Ők a szénbányászok).
Miután a fontos dolgok megtörténtek, elindulhatunk hát végül a Kapitóliumba, ahol megkezdődhet a bajnokok, pardon, kiválasztottak felkészítése. Katniss tudja magáról, hogy érte az íjhoz és nyílhoz, valamint elég jól meg tud élni a vadonban, de kevés reménnyel indul neki a viadalnak, mivel jól tudja, hogy lesznek nála sokkal jobban felkészült tagok is. Önbizalmán Haymitch, a mentora, és egy előző viadalnyertes se sokat segít, mert ő jobb szereti a piát, mint a szájtépést. Legalábbis eleinte. De, mint tudjuk, Katniss badass, és ő a főszereplő, így annyira nem aggódunk érte.
Már kiemeltem a könyv erősségei közül a remek feszültségkeltést. Tudod, hiszen három kötet készült, hogy kizárt, hogy Katniss meghaljon. Mégis... szerencsétlennek azért meg kell küzdenie a dolgokért. Le kell esnie magas helyekről és a talpára érkeznie. Nem lett volna képes túlélni egy ilyen viadalt találékonyság nélkül, viszont, és ezt hátrányként rovom fel, akkor se élte volna túl, ha nem szegődik mellé a szerencse. Az, hogy Cinnát kapta meg stylist (sztájliszt)-nak, hihetetlen mák volt, de komolyan. Mert drága Cinna barátunk nem hagyja, hogy Katniss szénnek öltözve parádézzon, de nem ám...
Másik erősség, amit meg kell említenem: a könyv igen erős társadalomkritika. Az ötlet, hogy tinédzsereket beküldenek egy arénába, ahol aztán legyilkolják egymást és ebből látványosságot csinálnak, hát... Nyilván nem eredeti ötlet, de valahol hátborzongató és undorító. És a mostani valóságshow-kat ha megnézem, simán el tudom képzelni, hogy egyszer idáig is elfajulhat a szórakoztatás. Már maga a Kapitólium lakossága is egy görbe tükör ránk nézve - színesek, kövérek (ha még nem szívatták le a zsírt), plasztikázottak, olyanok, mint a paradicsommadarak, és kapva-kapna a durva szórakozásokért. Önelégültek, de nem gonoszak, hanem inkább ostobák, és ez a szemléletmód szépen meg is jelenik Katniss felkészítő csapatában. Katniss, és mi is, bizarrnak találjuk őket, holott nem is különböznek annyira tőlünk. Akinek nem kell az életéért küzdenie, hát persze, hogy sajával magára üti el az időt, elmegy fodrászhoz vagy feltölti a ráncait fene nagy szabadidejében... És szépen megnézi, hogy épp ki halt meg a viadal során. First world problem.
Nem kívánom még tovább elemezni az első könyvet. Katniss kivívja az emberek elismerését, viszont ezzel együtt kivívja Snow elnök ellenszenvét, mert a lány személyében lázadás csíráját sejti felfedezni, és talán nem is alaptalanul...
Voltak momentumok az első könyvben, amelyek váratlanul értek, és voltak, amelyek nem. Tulajdonképpen tetszettek a jellemek, még ha sok közülök nem is volt kibontva, szívesen olvastam volna többet Rókaképűről (aki egy kiválasztott lány volt a 4. körzetből), vagy épp Catóról, aki szerintem a filmben sokkal szimpatikusabb megvilágítást kapott, mint a könyvben. Bár a mutáns farkas rész speciel jobb volt a könyvben - bunda és szemek! Aki olvasta a könyvet, tudja miről beszélek.
Ami ezen kívül kifejezetten tetszett a filmben, ha már kitekintésnél tartunk, akkor azok a külső nézőpontok. A trilógia E/1-ben íródott, vagyis Katniss narrálja nekünk az eseményeket. Nem rossz ez, mert jó stílusa van a csajnak, és engem a szleng szöveg se zavart, viszont így a rálátásunk az eseményekre nagyon behatárolt. A filmben viszont sok mindent a műsorvezetők magyaráznak el nekünk, ami valahol még érdekesebb is volt, mint Katniss belső monológja például a vadászdarázsról.
A könyv vége speciel meglepett. Nem számítottam rá, hogy Katniss így lóvá teszi a szervezőket, de meg kell mondjam, így volt jó. A befejezés megfelelőképp a levegőben hagyja a történteket, és mindenki - jó esetben - tűkön ül, csak hogy a kezébe kaphassa a második könyvet.
A szájtépés után itt is volna az értékelésem:
Kedvenc szereplőim: Peeta, Haymitch, Cinna, Rókaképű
A könyv értékelése: 4,5/5
Spoiler a második kötet eseményeiről!
A második kötet csaknem egy évvel az első eseményei után játszódik. Katniss és Peeta fasírtban vannak, de legalább jól élnek, bár Katnissnak honvágya van, és ki-kijár az erdőbe vadászni Gale-el. WARNING - szerelmi háromszög.
Erről is szót kell ejtenem. Mindenkivel egyetértek, aki szerint a szerelmi háromszög lerágott csont. Már akkor lerágott csont volt, mikor először megjelent a YA, vagy más könyvek berkeiben, mostanra meg pláne. Kicsit az is idegesít, hogy általában fiú-lány-fiú szerelmi háromszöggel lehet csak találkozni. Miért ne versenghetne két lány egy fiúért? Vagy akkor már főszereplőnőnk nem is lenne olyan különleges, ha ne lenne legalább két fiú, aki a kegyeit el akarja nyerni? Arról meg már nem is beszélek, hogy milyen lenne, ha egy fiú se lenne, szóval nuku, nulla románc...
Pedig szerintem Katniss pontosan ilyen hősnő kellett volna legyen. Őszintén szólva én egyik srác irányába se éreztem különösebb szerelmet, több érzelmet mutatott a húga, vagy épp Cinna felé (én az első kötetben eskü nekik drukkoltam). De ha már szerelmi háromszögünk lett, ezzel kell beérnem. Bár a könyv javára szól, hogy nem lehetett egykönnyen kitalálni, melyik fiú lesz a befutó.
Szóval, a kötet kezdetén a győztes páros győzelmi körűtra indul a körzetekben, és továbbra is el kell játszaniuk, hogy milyen nagyon szerelmesek, pedig azért annyira nagyon talán nem. A körút alatt történtek drámai dolgok, és láthatjuk, hogy az elnök aggályai nem teljesen alaptalanok a lázadás miatt. Az eddig elnyomott körzetek forronganak, a mélyen elfojtott indulatok kitörni készülnek, és Katniss nem az a fajta jellem, aki ezt el tudja simítani. Így hát az elnök a jól bevált módszerhez fordul - az Éhezők Viadalához.
Meg kell mondjam, nekem ez a kötet tetszett a legkevésbé. Nehezen indulnak be az események, és egyszer félre is kellett tegyem a könyvet, amit csak jó pár hónap múlva fejeztem be. Bár a második Aratás után már felgyorsulnak a dolgok, és a legeslegkedvencebb szereplőmet ebben a kötetben ismerjük meg, valamint szerintem az aréna is ötletesebb ebben a könyvben, mint az elsőben.
Valamiért mégis keserű szájízt hagyott nekem a Futótűz. Haymitch trükközése talán nem volt felesleges, de a titokzatoskodása mindenképp. Miért ne lehetett volna belevonni Katniss-t és Peetát egy olyan összeesküvésbe, melyről rajtuk kívül gyakorlatilag mindenki tudott? Ennyire talán képesek lett volna szerepet játszani, pláne Peeta. A vége ismét bitang jól sikerült a könyvnek, olyan függővéggel, hogy csak na. Szerencsém volt, hogy mire elolvastam a könyvet, már meg is jelent a harmadik, amit természetesen karácsonyi ajándékként kikunyeráltam magamnak.
Értékelésem:
Kedvenc szereplőm: Finnick, Beete, és Peeta meg Haymitch még mindig
A könyv értékelése: 4/5
Spoiler a harmadik kötet eseményeiről!
És imhol, végre-valahára, eljutottam a harmadik kötethez, ami a Kiválasztott címet kapta, ami rossz döntés volt a fordítók részéről, ellenben számomra ez lett a legkedvencebb az összes közül. Mármint a rész, ugye.
Lássuk csak miért:
Azt már az első könyvnél kiemeltem, hogy a feszültségkeltést nagyon is díjazom a trilógiában. Ez a Kiválasztottnál elérte a tetőpontot. A háború hivatalosan is kitört, Katniss-t fel akarják használni a lázadás hangjának, aki pedig inkább magába fordul, gyászolja elpusztult körzetét, és Peetát, aki a Kapitólium foglya, na meg úgy általában, önmarcangol. Sokan nehezményezték, hogy a könyv tele van öncélú halálesetekkel. Bár a kedvenc szereplőm is meghal a kötetben, én ezt nem így látom. A háború áldozatokkal jár. Nem csak azok halnak meg, akiket nem szeretünk, sajnos. Meghalnak családapák-anyák, kisgyerekek, öregek is akár. Szomorú és tragikus, de ez tény, és szerintem még sokkal hitelesebb lett volna a trilógia, ha Katniss is elhalálozik végül. Vagy legalább Peeta. De gondolom kellett egy kis öröm a sok szenvedés után, így a cukorszirup "évekkel később" befejezést is megbocsátottam az írónőnek.
Kilométeres posztom után nem akarom már hosszan fejtegetni a harmadik kötet eseményeit. Őszintén azt vallom, hogy az élményhez, amit nyújtani tud, el kell olvasni, bele kell merülni, át kell venni az érzést, amit nyújtani tud. A 13. körzet megjelenése se volt felesleges, mindig szükség van egy nagy hatalmú, óvó-védő hatalomra, mely a gyengébb körzeteket meg tudja védelmezni jó esetben, és az a csavar is kifejezetten tetszett, hogy azért a lázadás vezércsillaga se teljesen makulátlan belülről. Korrupt, gonosz emberek mindkét oldalon megtalálhatóak, és szegény Katniss a saját bőrén tapasztalja meg, hogy saját magán kívül senkiben sem bízhat. Sőt, talán már magában sem.
Az aréna-jelleg ebben a kötetben is megjelenik, és az ötletes csapdákat leszámítva ezt nemigen díjaztam, bár az igaz, hogy így keretet adott a történetnek. A 13. körzetes vesztegelés unalmas volt bár, de szükséges, ugyanakkor az furcsa volt, hogy a legvégén Katniss és csapatának beavatkozása nélkül is megtámadták (volna) a körzetek a Kapitóliumot. Így sok ember tényleg feleslegesen adta az életért - ami még tesz is hozzá egy kicsit a tragédiához.
Tehát az értékelésem:
Kedvenc szereplők: Finnick, Prim, Peeta, Boggs
A könyv értékelése: 5/5
Végezetül pedig csak ennyit mondanék:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése