Igazából mikor megnyitottam a blogot, volt egy elképzelésem róla, hogy miről is fog szólni - hát a könyvekről! Arról amiket olvasok és arról amiket írok (a blog nevén tehát nem kellett sokat gondolkozni). Viszont aztán kitessékeltem a saját írásaimat és maradtak csupán az olvasásaim. De nem gond, gondoltam én, a cím így is okés, mert hát olvasok és aztán leírom, hogy mit gondoltam az olvasásaimról. Nincs gáz.
Most viszont sokkal komolyabb - kimondatlan - szabályszegést követek el, amiért egyik felem nagyon haragszik magamra, a másik felem nem érti, hogy miért viselkedek úgy, mint egy tudathasadásos, a harmadik pedig csak nem tud számolni és azon tűnődik, hogy jön ki három félből egy egész.
Viccen kívül, nemrég belekezdtem egy sorozatba, ami garantáltan mindenkinek ismerős lehet - nekem is az volt névről -, és most úgy döntöttem, hogy saját szemmel mérem fel, mire is ez a nagy felhajtás.
És írni is fogok róla. Sőt, a kedvéért létre is hoztam egy új rovatot Kitekintő címen, ha esetleg netalántán a jövőben kedvet kapok még egy sorozat vagy neadjisten film kielemzéséhez. Mert megtehetem és mindhárom felem befoghatja!
Ez a sorozat pedig a
Ilyen csodásan hosszú felvezető után először is leírnám a sorozat nem is olyan rövid történetét:
A Doctor Who magyarul Ki vagy, doki? egy angol BBC sorozat, ami egy Doctor nevű időutazó kalandjait követi nyomon, aki időgépével, a TARDIS-szal utazik múltból a jövőbe, jövőből a múltba az idők során változó kísérőivel és mindenféle kalandokba keveredik: idegen inváziókat hiúsít meg, megakadályozza a Föld és az emberiség korai pusztulását, ilyesmi. Akárcsak egy megszokott szerda délutánom.
Az eredeti sorozat 1963-ban kezdődött és 1989-ben ért véget, aztán egy sikertelen felélesztési kísérlet után 2005-ben mégiscsak újrakezdődött - szóval én amikor azt mondtam hogy első évad erre gondoltam, nem a 63-as, gyűjtők által valószínűleg páncélteremben őrzött verzióra.
 |
| A Doctorok Balról jobbra: a kilencedik, tizedik és a tizenegyedik |
A sorozathoz még egy érdekesség hozzátartozik, ez pedig a Doctorok váltogatása - azt ugye mindenki tudja, hogy egy idő után más színészek játsszák a Doctort - ha más nem, képekből -, és bár én eddig azt hittem, hogy ezt mindig olyan Barátok Köztösen oldották meg (egy szép napon másik színész kezdi el játszani a karaktert), de igazából nem, beleillik a sorozat tematikájába. Vagyis hát beleillesztették, méghozzá a Doctor regenerációs képességének köszönhetően - ha valami baja lesz, megsérül, haldoklik, akkor testet vált, és ezáltal mindig változik egy kicsit a személyisége is. A sorozat most a tizenkettedik Doctornál tart - a 2005-ös évadban én még a kilencedikkel néztem.
Most pedig jöjjön a véleményem! Végre! (Úgy várta már mindenki, nem?)
Igazából vegyes érzéseim vannak az évaddal kapcsolatban. Igen, tudom, ez még az eleje, meg igazából hosszú hiátus utáni újrakezdés, de nem is tudom... nagyobb durranásra számítottam.
Persze először kezdeném is a pozitívumokkal:
- Maga a Történet: számomra a történet felépítése hajaz egy kicsit az Odaátra (már amennyit láttam belőle), ami az elején az egy rész - egy szörny felépítést követte. Na itt az egy rész - egy űrlény felépítést kaptuk, csak egy kicsit más formában, mert van, hogy az az egy űrlény két vagy több részen keresztül is fenyegetést jelent, és van is, hogy nem egyet kaptunk: rögtön a második részben jó pár a tiszteletét teszi. Persze van egy átvezető történetív, ami igazából nem képvisel erős vonalat az évadban, inkább csak utalnak rá, hogy van ilyen, és az évad végén szépen fel is lebbentik róla a fátylat.
Tehát ahogy írtam, a Doki és kísérője, Rose (akit már az első évadban megismerünk) utazik az időben és térben, a fenyegetéseket az utolsó pillanatban elhárítják és megmentik az emberiséget. Alapvetően mozgalmas sorozat és vicces is (ha bírod az angol humort, én speciel nagyon bírom), plusz van részünk drámában is bőven. Véleményem szerint ezek voltak az évad legerősebb részei: amikor érzelmi húrokat pendített meg, legyen akár szó a Doctor múltjáról, vagy épp Rose-ról, esetleg az idegenek és az emberek látásmódjának összeütköztetéséről.
- CGI és egyéb nyalánkságok: A Doctor Who, mint a Wikipédia azt megsúgta nekem, eredetileg azért is lett olyan népszerű, mert kisköltségvetésből tudott nagy durranást csinálni. Ez igazából most sincs másképp - és ezért néhol kicsit gagyinak tűnhet, belátom. De szórakoztató is volt nézni, mikor behoztak néhány elemet az eredeti szériából (teszem azt a Dalekeket) és meghagyták az eredeti dizájnt: az egésznek valahogy bájos retróhangulata lett, és ez nekem nagyon bejött. Tudjátok, mint egy fekete-fehér sci-fiben vagy az eredeti Vasemberben. Szívmelengető! A TARDIS érkezését és indulását jelző hangról már nem is beszélve.
 |
| The Empty Child by cryingmanlytears |
- Szereplők a (Rendőrségi) Dobozban: Nyilvánvalóan egy ilyen sorozatban a szereplők közötti dinamikája is érdekes, tehát nézzük, kik vannak nekünk:
A két legfontosabb szereplő nyilvánvalóan a Doctor és Rose, akiknek a "kapcsolata" és annak alakulása a teljes évadot felöleli. Tulajdonképpen nagyon világosan látható a köztük lévő dinamika: a Doctor képviseli az "idegenséget", aki logikusan átlátja a helyzetet, hihetetlen tapasztalattal rendelkezik és gyakran némi távolságból szemléli az embereket és nem rest néhányat beáldozni a nagyobb jó érdekében. Ja, meg ha kell másokat is megvéd az emberektől. Alapvetően vicces karakter, akinél néha átsejlik az idő, a kor és a magány, ami emberivé és szimpatikussá teszi. Rose ezzel szemben maga a humanista hozzáállás: ő az, aki a Doctort lerántja a földre és megláttatja vele az egyénekben rejlő értékeket. Egyszóval ő a szív a csapatban.
Számomra a Doctor az elejétől kezdve szimpatikus volt, Rose-al viszont akadtak problémáim. Egyrészt olyan személyisége volt, amit a való életben se kedvelnék, másrészt pedig nem láttam be néhány részben, hogy a Szív mellett miért nem kaphatott néha egy kis Eszet is. Alapvetően bátor és talpraesett karakter, de komolyan, néha kedvem lett volna ráüvölteni diszkréten a képernyőn keresztül hogy: Ez egy időparadoxon, te hülye p.csa! No, de hát ha nem lett volna ő, sokszor nem is lett volna cselekmény, szóval köszönjük meg szépen Rose-nak a lehetőséget. Oké, a legtöbbször helyrehozta, amit elbaltázott, és meg kell hogy mondjam, az évad végére a személyisége is sokat nőtt a szememben, még akkor is, ha legszívesebben felpofoztam volna azért, amit például Mickey-vel művelt egész idő alatt.
Rajtuk kívül voltak még más háttértáncosok is, de ők általában csak néhány részben szerepeltek és nem sok vizet zavartak. Üdítő változatosság volt Captain Jack karaktere (akinek a vezetékneve véletlenül sem Sparrow), akiről eleinte azt hittem, hogy csak egy bájgúnár lesz, de igazából nem, szerethető, vagány szereplőt csináltak belőle (és az külön pluszpont, hogy biszexuális). Annál idegesítőbb volt viszont Rose anyja, Jackie, akit minden alkalommal félrepofoztam volna akárhányszor megjelent és kinyitotta a száját.
 |
| TARDIS |
Mi nem tetszett tehát az évadban?
- Már említettem, hogy bizonyos részei a sorozatnak gagyik, de eddig a jóféle gagyiságát említettem meg. Most jöjjön viszont a rosszféle gagyiság - ezeknek a nagy része belátom szőrszálhasogatás, de mindegy is.
- Ha valami gond vagy katasztrófa történik (teszem azt, nem is tudom, életre kelt próbababák támadják meg az embereket) a szemléltető-eszköz a random lángok az utcán. Na jó, én ezt komolyan nem értem, és elmagyarázhatja nekem valaki, de nem akkor szokott ilyesmi történni, amikor valaki egy Molotov-koktélt hajít el, vagy ilyesmi? Hogy a búbánatba kerülnek oda azok a művészien elszórt kis tüzek az utcákon, amikor senki se gyújtogatott? Kicsit olcsó húzás volt ahhoz, hogy megmutassák, hogy Itt Történt Valami Rossz. Tudom, ez semmiség, de engem kidobott az élményből.
- Az emberi gonoszság gyökere: a Pénz! Minden embernek, aki bármi rosszat követett el bármelyik részben a fő motivációja a pénz volt. Értem én, hogy az emberiség kapzsi és mohó, és nem vártam én mélységekig hatoló karakterdrámát minden háttértáncos egyszeri gonosztevőtől, de azért ne már. Csak egyszer lett volna olyan, aki azért akart volna bosszút állni az emberiségen mert valaki elütötte a kutyáját aztán továbbhajtott (én például valami ilyesmin gőzölnék be)!
- Bad Wolf: igazából nem volt problémám az évad végi csattanóval, viszont nekem egy kicsit mégiscsak gyengécskére sikeredett. Se nem hideg, se nem meleg, hanem langyos, viszont arra számítottam, hogy valami nagyobb kaliberű dolog húzódik meg a háttérben, és így az egész évadon átvezető cselekményszálban is csalódtam kissé. No, de oda se neki, mert amúgy nekem bejött az évad, és úgy érzem, hogy folytatni is fogom a sorozatot.
És a második évad Doctoraként immár kedvenc ifj. Barty "Nyelvnyújtogatós" Kuporunkkal!
Akiknek ajánlom: Ha valaki most akarja elkezdeni a Doctor Whot, akkor itt kezdje szerintem, mert egész jó alapot ad a "Doctor Who jelenségnek", elmagyarázza, amit el kell, még azoknak is érthető, akik esetleg sose hallottak még róla (szóval vagy barlangban nevelkedtek vagy most kötötték be nekik az Internetet). A sci-fit szeretőknek nyilván, az angol humort szeretőknek nyilván, és azoknak, akiket nem zavar, hogy a legtöbbször azért happy enddel zárul egy-egy rész (ha valaki a Game of Thrones-t kifejezetten a halálozások magas száma miatt szereti például csalódhat ebben).
Kedvenc szereplőim:
- A Doctor - mert ki nem szereti a Doctort? És ki mondana nemet neki, ha felajánlaná, hogy utazzon vele a TARDIS-ban??
- Captain Jack - a kis egomán-kapitány, de azért helyén van a szíve. Az is sokat számít, hogy a kedvenc epizódomban mutatkozott be...
Pontozás: 4 pont
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése